Készítette:

Farkasné Tilki Anna

Tartalom

1. Bevezetés.......................................................................................................... 6

2. Miért éppen a rádiós tájfutás?............................................................... 8

3. Történet........................................................................................................... 8

4. Mi is az a Rádiós Tájékozódási Futás?.................................................. 9

4.1. Mit is kell megtalálni?....................................................................... 10

4.2. Ki lehet résztvevő?............................................................................... 10

4.3. Milyen felszerelés szükséges a versenyzőknek?........................ 11

4.4. Ki lehet a versenyző? Milyen korcsoportokban versenyezhetnek? 11

4.5. Milyen versenyszámok vannak?....................................................... 11

4.6. A rádiós tájékozódási futás verseny követelményei............. 12

4.7. Hogyan is kell futni?............................................................................ 12

4.8. Hogyan kell egy versenyt lebonyolítani?.................................... 13

4.9. A versenyterep kijelölése................................................................... 13

4.10. Az irányadók telepítése és működése:......................................... 13

5. A tájékozódási sportokról általában............................................ 15

6. A speciális előkészítés alapjai............................................................ 16

6.1. Mivel érdemes kezdeni, és milyen sorrendben végezzük a kezdők speciális felkészítését?............................................................................................................................ 16

6.2. A speciális felkészítés célja............................................................. 17

7. A rádiós tájékozódási futás oktatási menete............................... 17

7.1. Oktatás menete..................................................................................... 17

7.2. Az oktatás tartalma 5-8. osztályban.......................................... 18

7.3. Módszertan - térképi ábrázolás alapjai..................................... 18

7.3.1. Az ismeretanyag feldolgozása.............................................................. 18

7.3.2. Gyakorlás-szemléltetés......................................................................... 20

7.3.3. Hogyan rajzoljunk térképet az iskolaudvarról vagy a sportpályáról? 20

7.3.4. Világtájak............................................................................................ 21

7.3.5. Gyakorló túra....................................................................................... 21

7.3.6. Hogyan ábrázolja a valóságot a térkép?............................................. 22

7.4. Oktatási feladatok............................................................................. 22

7.4.1. Feladatok:............................................................................................ 22

7.4.2. A térkép tájolása.................................................................................. 23

7.4.3. A tájoló használata.............................................................................. 23

7.4.4. Kombinált gyakorlatok........................................................................ 25

7.4.5. Menetirány meghatározása.................................................................. 27

8. Rádiós iránymérés technikai fogásai................................................. 29

8.1. A speciális felkészítés első része:................................................... 31

8.1.1. A „maximum” irányának megállapítása.............................................. 31

8.1.2. Gyakorlatok a mérsékelt hangerő beállítására az iránymérés alatt... 32

8.1.3. Bevezető gyakorlatok a vevő beállítására........................................... 32

8.1.4. Alapvető gyakorlatok a beállítás elsajátítására................................. 32

8.2. A speciális felkészítés második része............................................ 32

8.2.1. Iránymérés mozgásban és futás közben,............................................... 32

8.3. A speciális felkészítés harmadik része......................................... 33

9. A fizikai felkészítés feladatai.............................................................. 34

9.1. Futófeladatok....................................................................................... 34

9.1.1. Közepes iramú futások......................................................................... 34

9.1.2. Résztávos részidős futások................................................................... 34

9.1.3. Ismétléses futások................................................................................. 34

10. A rádiós tájfutás iskolai bevezetésének lehetséges időszakai 35

10.1. Az alapozás ( 10-12 éves korú tanulók) számára..................... 35

10.1.1. Feladatai:.......................................................................................... 35

10.1.2. A gyorsaságot befolyásoló tényezők:................................................. 35

10.1.3. A gyorsaság fejlesztésére használható ebben a korban..................... 35

10.1.4. Felmérések, tesztek............................................................................ 36

10.2. Speciális szakasz (13-15 évben)- fizikai képzés............................ 36

10.2.1. Feladatai............................................................................................ 36

10.2.2. Gimnasztikai gyakorlatok.................................................................. 36

10.2.3. Felmérések, tesztek............................................................................ 36

11. Hogyan tegyük a foglalkozásokat érdekessé?............................ 37

11.1. Hogyan emeljük az oktatás hatékonyságát?.......................... 37

11.2. Mire készüljön fel a versenyző a startnál?............................. 38

11.2.1. A verseny eredményének elemzése értékelése..................................... 38

11.3. Gyakorlatgyűjtemény a foglalkozások érdekessé és hatékonnyá tételéhez 39

11.3.1. Alaprajzkészítés................................................................................. 39

11.3.2. Térképjel és szimból felismerése......................................................... 39

11.3.3Pontberajzolás időre............................................................................ 39

11.3.4. Háromdimenziós domborzat............................................................... 39

11.3.5. Szöveggel megadott útvonal.............................................................. 39

11.3.6. Iránylevétel........................................................................................ 39

11.3.7. Iránymenet-gyakorlat......................................................................... 39

11.3.8. Távolságbecslés................................................................................. 40

11.3.9. Szintkülönbségbecslés....................................................................... 40

11.3.10. Útvonalválasztás.............................................................................. 40

11.3.11. Emelkedõ vagy lejtõ......................................................................... 40

11.3.12. Völgy vagy gerinc............................................................................ 40

11.3.13. Keresztmetszet.................................................................................. 40

11.3.14. Térképdominó – játék a térképpel................................................... 40

11.4. Szellemi képességet fejlesztõ gyakorlatok.............................. 41

11.4.1. Memóriagyakorlatok.......................................................................... 41

11.4.2. Egész térkép memorizálása................................................................ 41

11.4.3. A térkép rajzolása.............................................................................. 41

11.4.4. Szómemorizálás.................................................................................. 41

11.4.5. Térképjel-memorizálás....................................................................... 41

11.4.6. Memóriajáték..................................................................................... 41

11.5. Figyelem és koncentráció képesség fejlesztõ gyakorlatok 41

11.5.1. Térképösszerakó (puzzle)................................................................... 41

11.5.2. Adott térképjelek keresése................................................................. 41

11.5.3. Adott betű keresése............................................................................ 42

11.5.4. Labirintusjáték................................................................................... 42

12. Összegzés..................................................................................................... 42

13. felhasznált irodalom............................................................................ 42

1. Bevezetés

Településünk Rakamaz, a Zempléni-hegység által övezve Tokaj szomszédságában, a Tisza bal partján található. A hegyvidék és a közeli folyó adta lehetőségek csak kiaknázásra várnak a sportolni, mozogni vágyók számára. Évszakonként jobbnál jobb lehetőséget kínálnak: úszás túrázás gyalog és kerékpárral, síelés, szánkózás, korcsolyázás, evezés, tájfutás. A gyerekek és a felnőttek mégis egyre kevesebben érdeklődnek a sportok iránt. Az bizonyos, hogy a következő század emberének életében a szellemi tevékenység háttérbe szorítja majd a fizikai aktivitás utáni igényt. Az automatizálások miatt nem kényszerülnek majd az emberek a testi képességeik fejlesztésére. Ennek jelei már ma is jelentkeznek a fiatalokon. Mozgásszegény életmód, passzív tevékenység túlsúlya és eredményei: hanyag testtartás, gerinc deformitások, felesleges kilók, gyenge fizikai állapot. A gyerekek szabadidejüket a TV, videó és a számítógép előtt töltik el, mintsem felkészülnének az aktív életmódra. A világ elkényelmesít bennünket. Valószínűleg egyetlen alternatívánk maradt, hogy a felgyorsult eseményeknek, a még ismeretlen kihívásoknak fizikailag mégiscsak megfeleljünk. Saját örömünkre vagy versenyszerűen, de mindenféleképpen rendszeresen sportolni kell, minél fiatalabb korban elkezdve. A sport, a fizikai erőnlét fejlesztésén túl a jellemet is neveli, megtanít bennünket az önbecsülésre, kitartásra, erős akaratra, monotónia tűrésére, törvények szabályok és mások tiszteletére, testi, lelki higiéniára. Nekünk testnevelő tanároknak nem lehet közömbös a jövő nemzedék sorsa, ha egészséges, a társadalom számára hasznos, értékes fiatalokat akarunk nevelni. A sport, a mozgás, a játék örömének élményét kell átadnunk nekik. Elérni, hogy megértsék fontosságát a betegségek megelőzésében, vagy a gyógyítás szakaszában, a rekreációban. A szabadidő sport, a tömegsport és az iskolai testnevelés ad módot a rendszeres testedzésre a társadalom széles rétegeiben. Legfontosabb feladatunk, hogy tanítványaink testi és lelki fejlődéséért mindent megtegyünk, mindenki találja meg a maga számára legtesthezállóbb sportágat vagy mozgásformát, amit rendszeresen és szívesen végez. Ezért mi hétvégeken, hosszabb szünetekben, túrákat verseny- vagy mérkőzés-látogatásokat, de sítábort, úszásoktatást is szervezünk. Minden sportágat nem tudunk bemutatni, mindenhová eljutni, de a már említett kedvező adottságainkat igyekszünk kihasználni. Rendszeresen túrázunk a közeli Zempléni-hegységben (gyalog és kerékpárral is). Nyáron vándortáborokat szervezünk az ország legszebb vidékeinek megismerésére (Pilis, Mátra, Börzsöny, Bakony). Iskolánkban DSE működik, az említet túrázó szakosztályon kívül működik még atlétika, kosárlabda, labdarúgó, kerékpáros szakosztály is. A gyerekek iskolán kívül küzdősportok edzéseire járnak (boksz, karate), klasszikus tánc és balett foglalkozásokon vesznek részt. Iskolánk Komplex Szakszolgálati Intézményként is működik két éve, így azok a tanulók is szakszerű ellátásban részesülhetnek helyben, akiknek gyógytestnevelés foglalkozásokra van szükségük. Az alsó tagozat első osztályától kezdve négy éve indult a testnevelés tagozat. Így az első tagozatos osztályok szeptembertől kerülnek át a felső tagozatba. Tapasztalataink szerint egyre népszerűbbé válnak a szabadidő sportok, ezért a klasszikus vonal megtartása mellett igyekszünk ebbe az irányba nyitni.

Az elmúlt év szeptemberében Nyíregyháza adott otthont az Amatőr Rádiós Tájfutás Világversenyének. Keveset hallhatunk, és tudunk erről a sportról, mert magyar nyelvű szakkönyvet, szakirodalmat nem találhatunk hozzá. Szerettem volna részletesen és alaposan megismerni a Rádiós Tájfutást, mert a célom az, hogy az iskolai testnevelés órán túl, szabadidejükben is váljon a gyerekek életének a részévé a mozgás, a természeti környezet szeretete, megóvása, az egészséges életmód, az egészség megőrzése, nyitottság az új érdekes lehetőségek iránt. Ezt mind egyesíti ez a sportág.

2. Miért éppen a rádiós tájfutás?

· mert, "új " és "ismeretlen" ezért kihívás

· hosszabb távon nagyobb lehetőséget látok benne, mint a klasszikus sportágakban

· mert fő céllá, életmóddá válhat

· mert jó a közösség, ez fontos összetartó és megtartó erő

· mert érdekes, változatos nem válhat unalmassá

· mert mindig új helyeket ismerhetünk meg

· mert szeretem a természetet…

· mert érdekel a rádiózás…

Vajon szükség van-e, arra hogy a tanulók "új" sportágakkal ismerkedjenek meg? Ha igen, mikor? Már az általános iskolában? Beilleszthető-e zavartalanul az oktatás folyamatába a sportág? Mi lehet az oka hogy kevésbé ismert? Kevés róla az információ? Túl bonyolult, nehezen elsajátítható, vagy túlságosan eszközigényes vagy mindkettő? Nehezen elérhetők a versenyeik? Nehéz megközelíteni a versenyszintű eredményeket, ezért nem ad kellő sikerélményt a folytatáshoz? Vajon milyen szintre lehet eljutnia egy általános iskolai tanulónak? Elég-e ha csak kedvtelésből sportol? Vagy talán ez a fontosabb? A sportág szövetségi kapitányával, Venczel Miklóssal, való kapcsolatfelvétel után határoztam el, hogy feldolgozom a sportág leírását, történetét és oktatásának tematikáját a kezdő szintről, amely hiánypótlás, de szakdolgozatom témája is egyben.

3. Történet

Hány éves a rádiós tájfutás? Az elsõ tájfutóversenyre körülbelül 100 éve, 1897-ben került sor valahol Norvégiában. Ezt a versenyt megelőzően a hadsereg az ismeretlen terepeken térkép és tájoló segítségével áthaladva a gyakorlatban alkalmazta a tájékozódást. 1895-ben igazi tájfutó versenyeket rendeztek a stockholmi és oslói laktanyákban. A tájfutás, mint sport a század elején kezdett tért hódítani Skandináviában. 1930-ig a tájfutás szilárdan meghonosodott Finnországban, Norvégiában és Svédországban szoros együttműködésben a három ország között. Az első nemzetközi versenyt 1932-ben rendezték norvég és svéd sportolók között. Ennek a mintájára próbálkoztak a rádiósok is, a saját területükön az elrejtett rádióadók megkeresésével is. Hazánkban az első ilyen versenyt 1934-ben, Göd határában rendezték meg. Ez a verseny nemzetközi viszonylatban is az első között volt. A magyar rádióamatőrök az országos szövetségüket (MRAE- Magyar Rövidhullámú Amatőrök Egyesülete) 1928-ban alakították meg, amely kezdettől fogva tagja a nemzetközi rádiós szervezetnek, az IARU-nak (International Radioamateur Union). Háború után a kialakult politikai irányítás, a technikára nevelés egyik formáját látta az MSZHSZ. (Magyar Szabadságharcos Szövetség) keretében létrehozott klubokban. Ennek szellemében alakultak meg az első amatőr rádió klubok az ötvenes években. Ezek a klubok végzik ma is, szakosztályi keretekben, a sportág menedzselését. Nagyobb fejlődés a klubok életében a '60-as évek elején történt, mikor a technika fejlődése lehetővé tette nagytömegben olcsó, könnyű üzembiztos, egyszerűen kezelhető vevőkészülékek (sporteszközök) beszerzését, elkészítését. Első alkalommal 1958-ban rendeztek országos bajnokságot. Nyíregyházán 1963-ban rendezték az első rókavadász (ma: rádiótájékozódási futás) versenyt. 1966-tól már megyei bajnokságokat is tartottak. Az első országos sikereket is (országos bajnoki címeket) ekkor érték el a Szabolcs-Szatmár megyei sportolók. 1967-ig az országos bajnokságokon 18-20 csapat vett részt. Az MHSZ átszervezését, és a megyei sportági szakszövetségek (majd ezt következően a városi, területi rádiós sportegyesületek, klubok megalakulását követően) a sportágban résztvevők száma és a sportág fejlődése látványosan megnőtt. A hetvenes években érték el a sportolók az első komoly nemzetközi sikereket (Európa bajnoki ezüstérem - Venczel Miklós, 1971. Duisburg/Németország). 1973-ban rendezték az első magyarországi Rókavadász Európa bajnokságot Komlón. Több kimagasló magyar eredmény született, csapatban az első helyen végeztek (Mátrai István, Venczel Miklós), egyéniben Európa bajnoki címet Venczel Miklós ért el. A sportág első világbajnokságát 1980-ban rendezték Lengyelországban, Gdanskban. Az első magyar világbajnok Ruzsiczki Pál lett. 1992-ben és 1998-ban rendeztek Magyarországon világbajnokságot Siófokon illetve Nyíregyházán. Mindkét világversenyen bajnoki címeket nyertek el a magyar versenyzők. A hetvenes évek elejétől a sportágban igen jelentős volt a fejlődés, amit a technikai eszközök fejlődésén túl a szabályzatban végrehajtott változtatások eredményeztek. A versenyek a korábbiaknál sokkal jelentősebb fizikai, taktikai és szellemi felkészültséget igényeltek. Megnövekedett a versenytáv, lerövidült a versenyidő, ezáltal a verseny sokkal atlétikusabbá vált. Ez szükségessé tette a sportág addigi nevének a „rókavadászat”-nak a megváltoztatását is, a ma is használatos amatőr rádiós tájékozódási futásra (ARDF-Amateur Radio Direction Finding). Ebben az időszakban új korosztályok és kategóriák is megjelentek (nők, ifjúságiak stb). Ez szükségessé tette a versenykövetelmények differenciálást is.

4. Mi is az a Rádiós Tájékozódási Futás?

ARDF vagy Amatőr Rádiós Tájékozódási Futás, az amatőr rádiózás egy izgalmas területe, vonzó minden korosztály számára. Fiatalok, tinédzserek, középkorúak és öregek, mind résztvevői lehetnek ennek a sportágnak. Néha rókavadászatnak vagy rádiós sportnak, vagy angol rövidítése miatt, ARDF-nek hívják. Nagyon hasonló a tájékozódási futáshoz- fontos különbség, hogy résztvevők a rendezők által elrejtett rádióadókat keresnek meg saját rádióvevő-készülékükkel. A versenyeken használhatnak a térképen való navigáláshoz, tájékozódáshoz a rendezők által biztosított térképet és tájolót is. A tájfutással ellentétben az adók megkeresésének sorrendje nem meghatározott. A megtalálás optimális sorrendje a kulcsa a győzelemnek. Az ARDF a rádiózás szakértelmét és a tájékozódó futás állóképességét egyesíti magába. Ezen kívül az ARDF élvezetet nyújt a hasonló érdeklődésű emberek találkozására.

4.1. Mit is kell megtalálni?

Az ARDF versenyt erdős, hegyes-völgyes területen tartják. Ezeken a helyeken 5 adót kell megtalálniuk a versenyzőknek. Öt adó működik meghatározott frekvencián. Az adók egy-egy percig üzemelnek a számozásuk sorrendjében, ezután négy percig szünetel a jeladásuk. Eközben a négy másik adó valamelyike működik.

Az adók öt percenként ismétlődő periódussal működnek az alábbiak szerint.

1. percben az 1-es adó Hívójele a MOE

2. percben a 2-es adó Hívójele a MOI

3. percben a 3-as adó Hívójele a MOS

4. percben a 4-es adó Hívójele a MOH

5. percben az 5-ös adó Hívójele a MO5

6. percben ismét az 1-es adó működik, stb.

Az adás morze jelekből áll, mely követi az azonosítandó adók sorszámát. Ezeket az adókat 1-től 5-ig nevezik el. Az ARDF-ben az adókat elrejtik, és a versenyzőknek kell megtalálni az ellenőrző pontokon. Adók mellett 2 m-en belül helyeznek el egy tájékozódási futásban használatos bóját és egy olyan eszközt, amellyel a versenyző egyértelműen igazolni tudja a startlapján az adó megtalálását. A kategóriának megfelelő számú adók megtalálása után a versenyzőknek egy előre meghatározott, és a térképen bejelölt célba kell befutni. Ott egy 6.adó is működik folyamatosan, amelynek más frekvenciája. A feladata az, hogy a versenyzőket a vevőkészülékükön keresztül is informálja a cél helyéről és távolságáról.

4.2. Ki lehet résztvevő?

A versenyek szintjéhez fizikailag és technikailag is fel kell készülni. A versenytáv 5-10 km, amit futva kell megtenni. Közben kezelni kell a vevőkészüléket és tájékozódni a terepen. Az ARDF sportban a résztvevők bármilyen korosztályúak lehetnek. A fiatalabb résztvevőknek és az idősebb korosztálynak kevesebb adót kell megkeresni, mint a felnőtt férfiaknak, akik mind az ötöt meg kell találniuk. A rádiós-tájékozódási futó versenyrendszerbe sorolt különböző szintű versenyeken, (edző-, klub-, valamint II. és III. osztályú minősítő versenyek, országos bajnokságok) csak olyan sportolók indíthatók, akik tisztában vannak a verseny szabályaival. Rádióamatőr sportágban igazolt sportolók is rendelkeznek sportorvosi igazolással.

4.3. Milyen felszerelés szükséges a versenyzőknek?

Alapvetők a vevőkészülékek (rövid és ultra-rövidhullámú), tájoló, térkép, megfelelő öltözet és futócipő. A vevőkészülék egy egyszerű dobozban található. Végezetül egy pár fejhallgató szükséges a résztvevőnek, amelyen hallgatja az adók által kisugárzott jeleket.

4.4. Ki lehet a versenyző? Milyen korcsoportokban versenyezhetnek?

NEMEK	KATEGÓRIÁK	ÉLETKOR
Női	N14	14 életkorig
Női	N18	14-18 év között
Női	N19	18 év fölött
Féfi	F14	14 életkorig
Féfi	F16	14-16 év között
Féfi	F18	16-19 év között
Féfi	F19	19-40 év között
Féfi	F40	40-55 év között
Férfi	F55	55 év fölött

4.5. Milyen versenyszámok vannak?

1. Rövidhullámú verseny a 3.51 - 3.60 MHz közötti frekvenciasávban.

2. Ultra-rövidhullámú verseny a 144.000 - 145.000 MHz közötti frekvenciasávban.

Mindkét versenyszámban rendezhetők egyéni és csapatversenyek

4.6. A rádiós tájékozódási futás verseny követelményei

KOROSZTÁLYOK	A MEGKERESENDŐ ADÓK SZÁMA	VERSENYTÁV
N14	3	3-5 km
N18	4	4-6 km
N19	4	6-8 km
F14	3	4-6 km
F16	4	6-8 km
F18	4	6-8 km
F19	5	6-9 km
F40	4	6-8 km
F55	4	6-8 km

A versenytáv a helyes keresési sorrend esetén légvonalban értendő. A terep domborzati viszonyaiból adódó többlet távolságok nem számíthatók be. A versenyútvonalon a terep legmagasabb és a legmélyebb pontjai közötti szintkülönbség nem haladhatja meg a 200 métert.

A legtöbb embernek kissé problémás megérteni, hogyan kell használni az ARDF-hez a felszerelést, viszont ezután már csak 5-10 perc kell az elmagyarázni a sportág tudnivalóit, aminek megértése nem okoz problémát.

4.7. Hogyan is kell futni?

A versenyzők az egyes számú adó (MOE) megszólalásakor indulnak egyenként. Az elrajtolt versenyzők a kifutófolyosót egy percen belül kötelesek elhagyni, és az adók bemérését csak ezt követően kezdhetik meg. Egy térképet kapnak a területről, amelyre a starthely és a cél van bejelölve. Saját felszerelésüket használják az útirány meghatározásához és minden adó megtalálását a startlapjukon igazolják. Képesnek kell lenni a tájoló és a tájékozódási-futó térkép használatára is. Mozgás közben az adók különböző időkben adnak jelet, ami befolyásolja a versenyzők tájékozódását is. Több irányt is meg kell egyszerre jegyezni, mivel ha megtalálnak egy adót, azután a hozzájuk közelebb lévő adó nem biztos, hogy éppen akkor adja a jeleit ki. 5-8 km-es pályának a megengedett versenyzési ideje 100-140 perc. A résztvevő, aki nem fejezi be megadott időre a versenyt, azt kizárják. A győztes az, aki a legrövidebb idő alatt találja meg az adókat és ér be a célba (általában a terepviszonyoktól függően 35-40 perc). A vevőkészülék meghibásodása esetén a versenyző visszatérhet a starthelyre a tartalék készülékéért. A versenyző a versenyterepen elhelyezett irányadókat csak önállóan keresheti meg. Ezt csak a versenybizottság által az ő számára biztosított startlapon igazolhatja saját kezűleg. Verseny közben - baleset kivételével - másoknak segítséget nem adhat, és nem fogadhat el.

4.8. Hogyan kell egy versenyt lebonyolítani?

Először is szükséges egy versenytervet készíteni, ami tartalmazza a következőket:

a verseny rendezőjét, a verseny pontos megnevezését, célját és szintjét, a verseny idejét és helyét, az egyes versenyszámok végrehajtásának idejét és módját, a megrendezésre kerülő versenyszámokat, a résztvevők beérkezésének helyét és időpontját, a nevezési feltételeket, a kísérők számát, a megnyitó és az eredményhirdetés idejét, helyét, a versennyel kapcsolatos szállás- és étkezési költségeket, azok befizetési módját, a verseny díjazását, a létrehozott bizottságokat.

4.9. A versenyterep kijelölése

A terep kijelölése a versenyt rendező bizottság feladata: terepbejárás, telepítési útvonalak megvizsgálása, start- és célterület kijelölése. A versenyterep kiválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: Legyen alkalmas 5 db adókészülék elhelyezésére oly módon, hogy a maximális légvonalbeli versenytáv helyes keresési sorrend esetén 6-9 km legyen, de a szintkülönbség a 200 métert ne haladja meg. Nyújtson lehetőséget a start és célhelyek berendezésére. Rendelkezzen az adók telepítéséhez szükséges útvonalakkal, és olyan azonosítási tereppontokkal, melyek segítségével, térkép alapján a versenyző egyértelműen meghatározhatja tartózkodási helyét. Nehézségi foka feleljen meg a verseny szintjének. Ne legyen túl látogatott, és a verseny ne okozhasson kártérítéssel járó mezőgazdasági és egyéb károkat. Talajviszonyai bármilyenek lehetnek, de ha a versenyterepen a versenyzőkre veszélyes tereppontok, objektumok vannak (vasútvonal, országút, kőbánya, láp stb.), akkor azokat a térképen - ha van - egyértelműen fel kell tüntetni, és a verseny előtt a versenyzők figyelmét azokra fel kell hívni.

4.10. Az irányadók telepítése és működése:

Az irányadók telepítésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni: Az adók jelei a startnál a kifutó folyosó végén átlagos minőségű vevőkészülékkel hallhatóak legyenek. Az adóktól 2 m távolságon belül úgy kell elhelyezni a jelölő eszközöket 20-100 cm magasságban, hogy azokat a versenyzők könnyen megtalálják. Csak olyan jelölő eszközöket szabad használni, amelyekkel a versenyzők egyértelműen tudják igazolni a startlapjaikon az adók felderítését, kezelésük nem bonyolult és a többi adónál lévővel nem téveszthető össze. Pl.: Különböző színű és lenyomatú pecsét, zsírkréta, szúróbélyegző, stb. Az adók helyét tájfutó bójákkal lehet jelölni. A bóják elhelyezéséről a verseny előtt a bírói bizottság dönt. Ha a bizottság a bóják elhelyezése mellett dönt, akkor azokat a céladó kivételével minden adónál el kell helyezni, és rajtuk fel kell tüntetni az adó hívójelét, és ha egyidejűleg RH és URH verseny is folyik a versenyszámot is. (Pl. RH-E, URH-S, vagy RH-1, URH-3, stb.) Ha az adóknál vannak bóják, akkor a bélyegzőket azokon kell elhelyezni. Az adók egymáshoz 400 m-nél nem lehetnek közelebb légvonalban. TILOS az adókat megközelíthetetlen helyen, zárt területen, épületekben, drótkerítések közvetlen közelében, telefon- és villanyvezeték alatt elrejteni. A céladó kivételével a kifutó folyosó végéhez légvonalban 750 m-nél közelebb nem szabad irányadót elhelyezni.

5. A tájékozódási sportokról általában

A tájékozódási sportok különféle formáit más sportoktól a gyakorlati tájékozódás különbözteti meg. A versenyzőknek azt kell bizonyítaniuk: pontosan sikerült a rádiójel, a térkép és a terep közötti megfeleltetés. A bizonyítás módja tág határok között változhat. A legtöbb versenyen az ellenőrzőpontokat a térképre berajzolják, vagy a versenyzőnek kell berajzolnia. Ezzel igazolja a megfeleltetés helyességét, hogy az ezeknek megfelelő, a terepen lévő ellenőrzőpontoknál, (adóknál) a kartonjára lyukaszt. Minél gyorsabban hajtja végre a megfeleltetési feladatot, annál gyorsabban találja meg a terepen a rádióadókat, ellenőrzőpontokat. A tájfutást és változatait (sítájfutás, tájkerékpározás, rádiós tájfutás) ezért játsszák időre. Az útvonalválasztás jelentősége ott van, hogy annak, aki a rádiójelek vagy a térkép alapján jobban jósolja meg, melyik a leggyorsabb útvonal a terepen, jó esélye van a pálya gyorsabb teljesítésére. A térkép és a terep megfeleltetése nehezebb, ha ismeretlen terepen mozgunk egy addig még nem látott térképpel a kezünkben. Nehezebb a művelet fizikai terhelés alatt is, ha gyorsan, hosszabb ideje vagy hegynek felfelé futunk. Nehézséget okoznak figyelemelterelő, pszichikai tényezők is, pl. más versenyzők (tömegrajt vagy üldözéses verseny) vagy nézők jelenléte. Nehezebb a feladat bonyolultabb vagy részletgazdag terep (pl. különleges terepalakzatok, vagy dús ösvényhálózat) esetén. A feladatot sokféleképpen lehet nehezíteni, és a tájfutás, rádiós tájfutás vagy sítájfutás különféle versenyformáinál a különféle elemek, eltérő hangsúlyokat kapnak. A klasszikus versenyszámban, pl. az ismeretlen terep és a pályahossz illetve szint teremtette fizikai megterhelés jelenti a fő nehézségeket. Végsõ soron tehát a különbözõ versenyformákban különböző terhelési faktorok játszhatják a főszerepet. Ezek a versenyformák jól megférnek egymás mellett, és legtöbbjükben Világkupa-versenyeket is rendeznek. Bizonyos versenyzők a terhelés egyik formáját részesítik előnyben, mások egy másik formáját. A terep és a pályák titkos volta létfontosságú lehet az egyik esetben, viszonylag lényegtelen más esetekben. A verseny igazságossága érdekében minden versenyző számára azonos körülményeket kell teremteni, ahol tehát a titkosság ebből a szempontból lényeges szerepet játszik, ott a pályaadatok legyenek tökéletesen titkosak. Másrészt viszont, ahol a terhelést más körülmények jelentik, ott az adatok titkossága talán nem is annyira döntő.

6. A speciális előkészítés alapjai

A speciális előkészítés bármilyen sportágban azt jelenti, hogy a sportoló kapjon meg minden gyakorlati tapasztalatot, amely az adott sportágra jellemző.

6.1. Mivel érdemes kezdeni, és milyen sorrendben végezzük a kezdők speciális felkészítését?

A kezdők speciális előkészítése, az optimális módszerek kidolgozása, az általános ismeretek rögzítése nehézségekbe ütközik. A kezdők tudásszintje különbözhetnek egymástól (az elektronikában, a rádióelektronikában, és a tájékozódásban a terepen). Az oktatás év bármelyik időszakában kezdődhet, az évszaktól függetlenül. Az eredményes felkészülés a magas sportteljesítményekben nyilvánulhat meg. Ezek az eredmények csak komoly munka és jelentős időráfordítással érhetők el. Nem mindegy milyen sorrendben sajátítják el a kellő gyakorlatot, technikai és taktikai fogásokat. Gyakran előfordul, hogy egy ügyes kezdő gyorsan megtanulja, mit kell tennie a versenypályán. Az edző örül a gyors sikernek, a sportoló korán megkapja a készüléket, részt vesz az élsportolók edzésein, elhagyja kortársait és egymásután éri el a jobbnál jobb versenyeredményeket. Egyszer csak megáll a fejlődése. Az elemzés kimutatja, hogy ilyen intenzív előkészítés mellett, még a tehetséges kezdők is kihagynak nagyon fontos „apróságokat” a teljes táv megtétele alatt. Ezek a hibák visszatartják az eredményeket a magasabb szinteken. A sportolónál berögződnek a hibás fogások és elképzelések, ha nem tanulta meg a gyakorlatok folyamán, vagy nem jött rá egyedül a hibájára. A hibákat kijavítani sokszor nehezebb feladat, mint a kezdőket megtanítani a helyes fogásokra. Ez nem azt jelenti, hogy a kezdőket nem kell ellátni a szükséges felszerelésekkel, és nem lehet addig megszerzett tudásukat próbára tenni a terepen, a fogások teljes elsajátítása előtt. Ellenkezőleg, a speciális képzés folyamán adjunk lehetőséget a tanulóknak is, had próbálják ki erejüket az egyszerűbb távokon. Ez lehetőséget ad számunkra, hogy megértsék az alapos és szisztematikus munka fontosságát.

6.2. A speciális felkészítés célja

Megadni a kellő minimális tudást és tapasztalatot a távok megbízható és önálló teljesítése érdekében a saját korcsoportjában. Megalapozni az elkövetkező felkészítést a magasabb célkitűzések, (magasabb osztályba jutás) felé. A feladatokhoz soroljuk a technikai és taktikai fogások gyors elvégzését és a tudás rögzítését. A tanulónak világosan el kell képzelnie a célt, annak fizikai összetevőit, a technikai fogások szerepét és helyét az adó keresésében, és a várható pszichikai hatásokat a versenyeken.

7. A rádiós tájékozódási futás oktatási menete

A rádiós tájékozódási futás motorikus és kognitív elemeket tartalmazó feladatok láncolata. Mindkét összetevő a résztvevők felkészültségének ismeretében variálható (pálya hossza és a rádiós tájékozódási nehézség). Alkalmassá teszi a tanulókat a mozgásos feladatmegoldó képességen kívül a problémamegoldó értelmi feladatok megoldására is. A természetben való edzés a mozgásos terheléssel és az időjárással szemben ellenállóvá és edzetté teszi a tanulókat. A rádiós tájfutás megismerése és megkedveltetése után a versenyzés öntevékeny, meggyőződésen alapuló egészséges életmód kialakítását teszi lehetővé.

7.1. Oktatás menete

A rádiós tájékozódási futás két alaptevékenységből tevődik össze:

· tájékozódás

· a rádiós tájékozódás

· futás

Ismerni kell a térképet, a tájolást a rádióvevő készülékkel, és tájolóval is. Gyorsan kell mozognia a terepen. A tanulónak a rádiós tájfutás egyszerű feladatai fizikai terhelést jelentenek (futni kell), gondolkodási feladatokat adnak (térképolvasás, az adók bemérése és felkutatásuknak helyes sorrendje), önképzést jelent, sikerélményt nyújt, környezeti és földrajzi kiegészítést jelent. Kezdő szinten a tájékozódás és a rádiós tájékozódás oktatása az elsődleges, kiegészítve az életkornak megfelelő fizikai képzéssel. Az 5. osztályos tanulók értelmi színvonala fejlett annyira, hogy egyszerű tájékozódási feladatokat meg tudnak tanulni.

7.2. Az oktatás tartalma 5-8. osztályban

térkép és térképi ábrázolás	a tájoló használata-irányok megállapítása
égtájak	összetett gyakorlatok
térkép méretaránya	domborzatábrázolás
tanterem, sportpálya térkép készítése	a rádióvevő technikai kérdései
távolságmérés	a készülék előkészítése a tevékenységhez
a térkép színei, térképjelek	rádiójelek keresése, frekvenciaállítás
a térkép tájolása	rádiós iránymérés (maximum, minimum mérések)

7.3. Módszertan - térképi ábrázolás alapjai

Az érdeklődés felkeltésére ajánlott kirándulás keretében egy-egy verseny megtekintésére. A versenyen sok olyan dolgot látnak a tanulók amit szóban elmondva nehezen értenének meg. Látják a versenyzőket, a szükséges felszereléseket, a vevőkészüléket, a térképet a rajt és a cél megjelölésével és a küzdelmet. Megfigyelhetnek egyes szabályokat.

7.3.1. Az ismeretanyag feldolgozása

A térkép és a térképi ábrázolás megismertetése, égtájak, méretarány.

Feladat: Térképkészítés

Tanteremtérkép alaprajzban és felülnézetben

a) Otthoni előzetes feladat: rajzold meg a szobád alaprajzát!

b) Csoportos foglalkozás: (3-4- gyerek együtt) készítse el az iskola udvarának térképét.

A végén a rajzokat össze lehet hasonlítani, értékelni. Üres terem alaprajzának elkészítése a táblára. Ezután megbeszélés, hol helyezkednek el az ábrán az ablakok, padok, ajtók, tábla stb. A berendezési tárgyak bejelölése általában nem jelent gondot a tanulóknak, esetleg a felülnézet, oldalnézet problémája. A berendezési tárgyakat is rajzoljuk be felülről. Így hamar rá lehet vezetni a gyerekeket az oldalnézeti konkrét képről, a valódi térkép absztrakt ábrázolására. Az iskolaudvarról, vagy sportpályáról készített térkép már nagy lépést jelent a szabadban való tájékozódás elsajátítása felé. A sportpálya viszonylag nagy terület, de a gyerekek számára ismert környezet. A terep és térkép egybevetése a felfedezés és felismerés élményét adja, melynek során szinte maguktól jönnek rá a térkép használatára a gyerekek.

c) A tanítás előrehaladás során kialakuló oktatási helyzetek fogalmi rendszerek.

A sportpályatérkép készítése közben kiderül az is, hogy meg kell előre egyezni abban, hogy az egyes objektumok (fák, bokrok futópálya, ugrógödör, füves terület) egyforma jellel ábrázoljuk, mert csak így lesz érthető mindenkinek ez a jelkulcs. A rajzolásnál felmerül az a kérdés is, hogy mekkorára rajzoljuk a tantermet vagy a pályát. Akkora papír nincs, ezért kicsinyíteni kell. Legegyszerűbb négyzetrácsos papírt használni és megegyezni abban, hogy 1m = 2 kocka. Így megértik a gyerekek a kicsinyítés mértékét. A méretarány (M) megadja, hogy a térképen levő méretek hányszor kisebbek a tényleges földi mértéknél. Például: M= 1: 20000. A térképen mért 1 cm a valóságban 20000 cm, azaz 200m. A méretarányt minden térképen jól fel kell tüntetni.

7.3.2. Gyakorlás-szemléltetés

Különböző méretarányú térképek bemutatása. (turista térképek, saját atlaszuk). A méretarány ismeretében a térképen levő tereptárgyak egymástól való távolságát pontosan meg tudjuk mérni vonalzóval.

7.3.3. Hogyan rajzoljunk térképet az iskolaudvarról vagy a sportpályáról?

A legegyszerűbb a lépésszámlálás. Ehhez mindenkinek ismerni kell 100m-re eső lépésszámát. Ezt a kimért távolságot járják végig a tanulók normális menettempóban, minden második lépésüket számolva.

Többszöri ismétlés után alakul ki a fix szám, amit a távolságmérés alapjául lehet venni (pl.66). A mérést ismételtessük meg futva is. Így kiderül, hogy a lépés hossza és száma függ a sebességtől. A későbbiek során, a terepen egyenetlen talajon, emelkedőn lejtőn is ismételtessük meg a feladatot. Tapasztalat: mindig más értéket kapunk (egyenletes terepen, lejtőn, emelkedőn). Ebből a háromból lehet átlagot számolni, ami később az erdőben egyenetlen talajon való haladáshoz ad támpontot.

7.3.4. Világtájak

Csak át kell ismételni, mert környezetismeretben, földrajzban szerepel, hallották, tanultak róla. Említsük meg a mellékvilágtájakat is. Ellenőrizzük le ismereteiket.

Gyakorlat: négyzetrácsos papíron a 7-es szám megrajzolása.

· NY-K= négy kocka

· K-DNY = hat kocka. (A gyakor-lásnál mindig a lap felső széle jelenti az északi irányt). Így le lehet diktálni egy telefonszámot is, a végén ellenőrizhető, hogy kinek milyen szám jön ki.

7.3.5. Gyakorló túra

Szükséges felszerelés: legalább páronként egy sportpályatérkép, térképjelkulcs. Az oktatásnál két inger éri a gyereket a térkép és a valóság. A kettő összhangja alapján jöhet létre a helyes tudatos cselekvés. Az oktatás folyamatában akkor lesz eredményes a gyakorlás, ha az absztrakt térképjeleket azonnal össze lehet hasonlítani a valósággal. Az oktató feladata, hogy amit a gyerekek a terepen látnak, azt mutassa meg a térképen és fordítva.

7.3.6. Hogyan ábrázolja a valóságot a térkép?

· felülnézetben, kicsinyítve,

Fontos a szaknyelv használata (terepidomok, síkrajzi elemeknél) így könnyen szoknak hozzá a tanulók is.

7.4. Oktatási feladatok

· a térkép színeinek megismertetése,

· világtájak a gyakorlatban,

· egyszerűbb térképjelek megismertetése a térkép tájolása.

A megismerést szintén a gyakorlatban, azaz egy 2-3-km-es túra megszervezésénél kezdjük. A szükséges térkép, amely lehet turista térkép is. Lassan kell haladni, hogy mindent meg lehessen nézni, mutatni. Keressük meg pontos helyünket, hol állunk? A térképjelek közül a síkrajznak a fekete színnel jelölt térképjeleit kell először megismertetni. A különböző utak, vasutak legkönnyebben tanulható jelei a térképnek.

A jelek a térkép betűi. Öt-hat térképjelet ismerve már a kezdők is olvasni tudják a térképet. A fekete színnel kezdjük az oktatást, először a terepvonalak, majd a pontszerű tereptárgyak következnek. Ezután a kék szín, a vizek jelei, majd a terepfedezetet ábrázoló zöld, illetve sárga szín következik.

7.4.1. Feladatok:

· Otthon rajzoljon mindenki 10x10 cm-es kartonra térképjeleket, kb. 8-10 félét. A következő foglalkozáson a lefordított jelek közül mindenki húzzon egyet és mondja meg mit ábrázol? Győztes az lesz, aki a legtöbb jelet felismerte. Javasolt minden alkalommal 5-10 percet a jelekkel foglalkozni.

· Rajzoljunk egy hegyet oldalnézetből a táblára. Egyenlő távolságokban húzzunk vízszintes vonalakat.(0-val jelöljük meg az alsó vonalat, majd 5-vel haladjunk fölfelé. Majd az oldalnézeti rajz és a vízszintes vonalak metszéspontjából húzzunk lefelé egyenes vonalakat. Kössük össze a felülnézeti vonalakat és kialakul e hegy felülnézeti rajza.

· Mindenki készítsen kartonlapból egy hegymodellt úgy, hogy először vágja ki az alaplapot, az utána következő egy fél centivel legyen kisebb és így tovább. Fúrják át a közepét egy fapálcikával és kész a hegy modellje. Minden réteg egy-egy szintvonalat jelent. A domborzat megértése és olvasása a legnehezebb feladat. Nagyon sokat kell gyakorolni a terepet a térképpel összehasonlítani.

7.4.2. A térkép tájolása.

Az oktatónál legyen egy egyszerű iránytű, vagy laptájoló. A térkép tájolása, a térkép északi irányának a Föld északi irányába való állítását jelenti. Ebben a helyzetben a térkép a valóságnak megfelelően áll. Az iránytűvel állapítsuk meg az Észak irányát. A térképet úgy forgatjuk, hogy annak felső északi széle az iránytű által meghatározott irányba álljon. Ekkor a térkép tájoltan áll, ami azt jelenti, hogy minden tereptárgyat a valóságnak megfelelően látunk. Az oktatást ezután a tájoló használatával folytathatjuk A rádiós tájfutásnál, akkor használják a tájolót, amikor az adóállomások bemérését elvégeztük, rögzítjük a térképen a helyüket és kiválasztjuk a megfelelő útvonalat a kereséshez.

7.4.3. A tájoló használata

A gyakorláshoz elég az iskolaudvar vagy sportpálya, együttes osztályfoglalkoztatási formában. A tájolót mindig úgy kell tartani, hogy a szelence felőli része legyen felénk és a hosszabbik vége az iránynyíl mutasson el tőlünk. Az iránynyíl mutatja a menetirányt.

Mindenki állítsa alapállásba a tájolót. Ez azt jelenti, hogy a szelencét addig forgatjuk, amíg az N (Nord) betű nem kerül az iránynyíl végéhez. Ezután mindenki forogjon addig, amíg a mágnestű megjelölt vége az N alá kerül Így a tájoló hosszabbik vége észak felé fog mutatni. A földön, jól láthatóan húzzunk egy kb. 2m hosszú vonalat, meghosszabbítva az iránynyilat, amely a gyakorlás során is megmarad, mutatva az észak irányát. Ez egyben bizonyítani fogja, hogy a mágnestű megjelölt vége mindig észak felé mutat.

Forgassa el a szelencét mindenki 90 fokkal balra. Majd ismét forogjon addig, amíg a tű jelzett vége az észak jelhez kerül. Aki jól végezte a feladatot, kelet felé fog nézni. Aki hibázott, azt azonnal javíthatjuk.

A következő fokozatként állítsuk 180, 270 fokkal, majd ismét 0 fokra a tájolót ugyanúgy együttforgással, így mindenki visszakerül a kiinduló északi pont felé. Minden fordulatnál meg kell mutatni, hogy az iránytű jelölt része mindig Észak felé mutat. Ellenőrizzék a gyerekek a földre rajzolt vonallal. A térkép olvasásánál minden irányt az északhoz viszonyítunk. A haladási irány mindig az észak-irányával bezárt szög lesz. Ezután más szögértékeket is adhatunk. A tanulók állítsák be a szelencét és forogjanak a megadott irányba. A hibákat azonnal javítsuk, ha valaki rossz irányba fordul

7.4.4. Kombinált gyakorlatok

Sokszögmenet

Tapasztalati úton mindenki tudja, hány dupla lépés 100méter.Megtanulták a tájoló beállítását, következhet a lépésszámlálás távolságmérés és a tájolóhasználat együttes alkalmazása. Háromszög-, négyszögmenet esetében az indulás és az érkezés egyhelyben van.

1. Egy háromszöget ábrázoló rajzot adunk a gyerek kezébe és az oldalak méterszámát írjuk rá. A menetirányt tájolóval, a távolságot lépéssel állapítjuk meg.

Pl:R-1 menj 50 métert 90 fok irányába

1-2 menj 50 métert 220 fok irányba

2-R menj 50 métert 340 fok irányba

Ha jól számolta a lépéseit és tartotta a megadott irányt, akkor pontosan az indulás helyéhez kell megérkeznie. ( háromszögmenet)

2. Nehezebb a feladat ha fokszámot és métert adunk meg a tanulóknak.

Pl: R-1 90 fok-50 méter

1-2 180 fok 50 méter

2-3 270 fok 50 méter

3-4 360 fok-50 méter

Ez a feladat a fő világtájak felhasználásával egy négyszögmenetet jelent.

1. Az igazi a sokszögmenet, ahogy a neve is jelzi, 8-10 feladatot jelent. A rajt és a cél más helyen van.

A résztvevők egy kis papíron kapják meg a feladatot:

Pl:R-1 40 fok 100méter

1-2 130 fok 100 méter

2-3 270 fok 50 méter

3-4 360 fok 100 méter

4-5 90 fok 100 méter

5-6 220 fok 50 méter

6-7 160 fok 25 méter

7-8 300 fok 100 méter

8-9 270 fok 50méter

9-C 170 fok 125 méter

A feladat végrehajtása után, aki ahová érkezett, tegyen egy kis papírt a földre a nevével. Miután mindenki végrehajtotta a feladatot a vezető kiméri az előre elkészítet vázlatról a Rajt és Cél közötti irányt és távolságot. Jelen esetben 90 fok és 50 méter. Ezután mérőszalaggal meg lehet állapítani, hogy a valódi célhoz ki érkezett a legközelebb. Ki hajtotta végre legpontosabban az iránymeneteket és ki mérte lépéseivel pontosan a távolságot.

A gyakorlat célja: a tájoló kezelésének és a lépésszámolással való távolságmérésnek beidegzése. Hiba adódhat lépésszámolásból és az iránytartás pontatlanságából.

7.4.5. Menetirány meghatározása

Hogyan határozhatjuk meg a tájolóval a menetirányt?

Mindig meg kell határozni, hol vagyunk, mi az álláspontunk, és hová akarok menni? Az ösvény kereszteződésétől (Álláspont) a házig szeretnék menni.(2)

1.A tájoló hosszabbik oldalával összekötöm az 1 és a 2-es pontot, úgy, hogy a szelence legyen az álláspontoknál.

2 .A szelence észak jelét a térkép - észak jeléhez forgatom. (szelence észak- térkép észak).

3. leveszem a tájolót a térképről, és addig forgok a tájolóval, amíg a mágneses tű jelzett vége a szelencén lévő N jelhez kerül. A haladási irányt a tájoló szelence előtti részén lévő iránynyíl mutatja. A haladási irány egyben az északhoz viszonyított szög az irányszög.

8. Rádiós iránymérés technikai fogásai

Az alapvető tájékozódási feladatoktól, a tájoló használatával eljutottunk a rádióadók és rádióvevők és a hangjelek megismeréséhez. A szükséges eszközöket a rádiós sportklubok (pl.: A Városi Rádióklub nyíregyháza) kérésre rendelkezésre bocsátja. Ezek segítségével kezdhetjük a rádiós technika oktatását. A technikai fogások elsajátítását célszerű elkezdeni a fő teendőktől az adott sportágban, azaz az irányméréstől. Az ifjúság számára a legérthetőbb a maximális hangerőre való iránymérés, ezért érdemes erről elkezdeni a 2 m-es hullámsávon, egyszerűsített közegben. A vevőkészülék legyen bekapcsolva és beállítva a megfelelő helyzetbe.

Ezután a műveletek következő sorrendje ajánlatos:

· a hangerő mérsékelt és a munkára kényelmes beállítása

· a vevőkészülék beállítása az adó frekvenciájára

· a vevőkészülék ráirányítása az adó irányára

Ebben a sorrendben minden következő lépés logikusan kapcsolódik az előzőhöz és a műveletek átgondoltak és elsajátíthatók. A következő feladat megtanításához, az előző kellő begyakorlása és rögzítése után kezdhetünk. A mérésgyorsaság fejlesztése pedig a megtanult fogás és az új művelet párhuzamos elsajátításával történik. Először minden műveletet végeztessük a 2 m-es, majd ezután ugyan ebben a sorrendben—a 80 m-es hullámsávon. A műveletek megtanulása és rögzítése folyamán speciális komplex gyakorlatokat végzünk, amely logikus következetességben, összhangban van két vagy több művelet. Ezek után kezdjük el a minimumra történő iránymérést. A maximum oldal megtanítását a 2 m. hullámsávon, minimumra történő mérést a 80 m-es hullámsávon gyakoroltassuk. Itt kezdjük el a taktikai ismeretek elsajátítását. A legfontosabb az iránymérés módjának kiválasztása. Célszerű még elsajátítani az iránytűvel történő beméréseket, ezeket rögzíteni a térképen, tanulmányozni az útvonal kiválasztásának taktikáját és a keresés módjait. Itt végződik a speciális felkészítés első része, melynek folyamán a sportoló megkapta mind azt a fontos tudnivalót a starttól a keresés módjának kiválasztásáig és felkészült a komplikáltabb fogások elsajátítására. A felkészítést teljes egészében el lehet végezni zárt helyiségben.

8.1. A speciális felkészítés első része:

Milyen speciális gyakorlatokat lehet felhasználni az iránymérés fogásainak elsajátításában?

A következő gyakorlatokat célszerű felhasználni a kezdők speciális felkészítésének első fázisában: A gyakorló terepen kidolgozzuk a maximum és minimum hangerősség mérésének módját, az egyenlő jelű zónák felhasználásával (azt a szektort melynek határain a hangerő lehalkul vagy megerősödik egy szintre mind a két oldal felé a maximum és minimum helyzettől, elosztjuk kettővel, hogy megtaláljuk a maximum és minimum irányát).

8.1.1. A „maximum” irányának megállapítása

Az adót úgy rejtjük el, hogy ne legyen látható a iránymérés pontjától a teremben, bokorban. A sportoló megkapja a bekapcsolt beállított rádióvevőt normálisan beállított hangerővel. Felhasználva a „maximum” iránymérést, meg kell állapítani, és kézzel megmutatni melyik irányban van az adó, mindezt minimális idő alatt. A gyakorlatokat 2 és 80 m. hullámsávon egyaránt végezni kell. Figyelni kell az irányadók antennáink helyes elhelyezésére.

8.1.2. Gyakorlatok a mérsékelt hangerő beállítására az iránymérés alatt

Az előző gyakorlat alatt direkt beállítjuk a legerősebb és a legalacsonyabb hangerő szintjét és kívánatos, hogy a sportoló egyedül jöjjön rá a hangerő beállításának szükségességére, hogy pontosabb és egyszerűbb legyen az iránymérés.

8.1.3. Bevezető gyakorlatok a vevő beállítására

1. A vevőn az érzékenység-skála értékének megállapítása.

2. A frekvencia beállítása a forgatógomb segítségével. Ajánlatos a 80 m-es hullámsávban az adó frekvenciájától 10 KHz-re, míg a 2m-es hullámsávban 100 KHz-re elhangolt vevőkészülékkel kezdeni a gyakorlást.

3. A forgatógomb beállítása a megfelelő hullámhosszra. Fontos, hogy ne legyen durva eltérés, szemmel érzékelhető hiba.

8.1.4. Alapvető gyakorlatok a beállítás elsajátítására.

Minden gyakorlat mind a két hullámsávban végzendő el.

1. Beállítás erős jelre, feltüntetve az adó számát zavaró körülmények nélkül.

2. Ugyanaz, mint az előző csak gyenge jelre.

3. Az 1 és 2 beállítás különbözőségei, ahol a sportoló megállapítja a korábban ismeretlen adó számát.

4. Beállítás ismerős jelre, ismeretlen hullámhossz mellett. Először erős, utána gyenge jel esetén.

5. Beállítás, mint az 1; és 2; gyakorlatban, csak zavaró körülményekkel (80 m-es hullámsávban sok a zavarás este a 2 m-es hullámsávban a zavart mesterségesen idézik elő).

A gyakorlatokat a tanulás ideje alatt először külön-külön végzik el, később a rögzítés és a gyorsaság érdekében együtt is végezzék el a gyakorlatokat.

8.2. A speciális felkészítés második része

A speciális felkészítés második része magába foglalja a folyamatosan működő adó technikai keresésének fogásait:

8.2.1. Iránymérés mozgásban és futás közben,

· az erősítés csökkentése az adó-vevő közeledtével

· az adók keresése kis távolság esetén (10-30 m)

· az terepakadályok kikerülése

A keresés gyorsaságának növelésére átállni csak akkor lehet, ha a sportoló megtanulta a műveleti sorrendeket a keresés az elindulástól az adó megtalálásáig, megállás nélkül. Az oktatásnak ebben a szakaszában nagyon hasznos a sötétben keresés (pl.: bekötött szemmel sima terepen). Több adó (maximum 5) esetén lehet sok érdekes komplex gyakorlatot végeztetni, rövidített vagy normál hosszúságú távokon. (beállítás, iránymérés és az irányok megjegyzése, a keresési variációk kiválasztása és azután minden adó megkeresése.).

Ezekben a gyakorlatokban, jó összhangban van a fizikai és speciális felkészülés, tájékozódás a terepen térképpel és iránytűvel. A speciális felkészítés második részének befejezése után a kezdő sportolók párban, vagy önállóan versenyezhetnek, ahol jó gyakorlatot szerezhetnek a gyenge jelek mérésében és a közelkeresésben.

8.3. A speciális felkészítés harmadik része

A speciális felkészítés harmadik fázisában a kezdők feladata, hogy kevesebb, mint egy perc alatt állítsa be és keresse meg az adót, mérje le az irányt és rögzítse a térképen, és szintén egy perc alatt találja meg az adót, amely száz-százötven méteren belül. A felkészítés harmadik fázisa, a folyamatos átmenet a több adó megkereséséhez, amelyek ötperces ciklusban dolgoznak. Megtanuljuk a következő fogásokat és műveleteket: „rádiónyom” után megkeressük az adót az adásszünetben. Egy adó megkeresése meghosszabbított adás és lerövidített szünet esetén. Egy adó megkeresése normális ciklusban (egy perc-adás, négy perc szünet), a távolság felbecsülése. Két adó megkeresése a megadott sorrendben és szabadon választott sorrendben, előzetes iránymeghatározással és nélküle. Végül a korcsoport szabályainak megfelelő mennyiségű adó megkeresése vagy egyszerűsítéssel, vagy nehezített feltételekkel. Ha a második fázis valamelyik fogása (keresés „maximumban”) megtanulható a helyiségben, teremben, akkor a következő fogások a második fázisban, és a harmadikban is úgy, mint a gyorsaság fejlesztése és rögzítése csak szabad terepen, parkban vagy udvarban végezhető el, ha nincs semmi zavaró körülmény. A teremben meg lehet tanulni a taktikai kérdéseket, begyakorolni az iránymérést, és a vevőkészülék beállítását, a távok megtervezését. A gyakorlatokat a gyakorló térképen is rögzítsük.

9. A fizikai felkészítés feladatai

A rádiós tájfutás elsajátításához a sikeres eredményes versenyzésnek a technikai tudáson túl a legfontosabb tényezője maga a motorikus tevékenység, a futás. A legkisebb befektetéssel a legnagyobb teljesítmény elérése. A terepen kb.4-8 km-t kell lefutni, a lehető legrövidebb idő alatt. Itt érvényesül a futás változatos technikája irama. A táv megtételéhez, kitartásra a siker érdekében küzdőképességre van szüksége a tanulóknak. Ezért a fizikai felkészülés mellett pszichikai felkészülésre is szükség van. A sokrétű felkészülés harmonikussá teszi a fejlődést, segít az egészségmegőrzésben. Az eredményes munkához a fizikai képességek megfelelő fejlettségi szintje szükséges. Legfontosabb a szervezett általános vagy alap-állóképessége, ez a hosszú ideig tartó mérsékelt intenzitású munkavégzést teszi lehetővé. Amely függ a szív a keringési rendszer, légzés, anyagcsere működésének minőségétől. Izom- állóképesség, a szervezetnek az a képessége, amellyel egy meghatározott távolságot a futó a lehető legnagyobb iramban tud lefutni. Ez függ az izomrostok kapillarizációjától, az oxigénadóság-tűrő képességétől és az izomanyagcsere folyamatoktól. A maximális teljesítménynél szükség van még a gyorsaságra, ügyességre és a dinamikus erőre.

9.1. Futófeladatok

Nagyon fontos olyan futótávokat beiktatni, amelyek a szervezet kitartóképességét, ellenálló képességét optimális szinten tartják, illetve növelik. A kitartóképességet a hosszú egyenletes terhelést nyújtó futással fokozzuk, így a tanulókat nem érheti károsodás. (belégzett és felhasznált oxigén egyensúlyban van, a pulzusszám nem emelkedik a megengedettnél magasabbra).

9.1.1. Közepes iramú futások

Közepes iramú futások- lehetőleg terepen, (vagy atlétika pályán) kisebb akadályok (tereptárgyak) feletti átfutásokkal, emelkedőre, - lejtőre végzett futások irányváltoztatással, játékos helycserék.

9.1.2. Résztávos részidős futások

Résztávos részidős futások a megfelelő szünetekkel közbeiktatva. Az erősebb résztávos futások kerülendők ebben a korban.

9.1.3. Ismétléses futások

Változatos formában végezhető ismétléses futások (a terhelési összetevők optimális változtatásával) hasznos a terhelési összetevők ellenőrzésére a gyakori pulzusmérés, és a futás közbeni elméleti feladatok megoldása, ami a verseny közbeni helyzeteket modellezi.

Nagyon fontos, állandó feladat még a futótechnika javítása, csiszolása, a törzsizomzat erősítése, az alsó végtag izomcsoportjainak fejlesztése, az izületi mozgékonyság, lazaság megőrzése. A felső végtag erősítése az adóval való munkához. Valamint az alapos gimnasztikus bemelegítés.

10. A rádiós tájfutás iskolai bevezetésének lehetséges időszakai

10.1. Az alapozás (10-12 éves korú tanulók) számára

Ez a gyermeki fejlődés ideje, a serdülőkori változások előtt. Az első két évben még nem ajánlott a speciális képzés, a második két évben a futás technikájának alapjaival bővítjük az edzéseket.

10.1.1. Feladatai:

· általános képességfejlesztés, mozgáskoordináció fejlesztése

· a szervezet elánálló-képességének fokozása

· az érdeklődés felkeltése a sportág iránt

A táv hossza ne legyen több a mozgásos játékoknál. A mozgások jellemzői: futás néha rövid idejű átmenet gyaloglásba vagy megállás-- a ciklikus mozgások csoportjába tartozik. A versenyeken általában 3-8 km-t kell megtenni 60-120 perc alatt. A mozgásintenzitás általában kicsi, de összességében a végrehajtandó feladat jelentős. Az állóképesség fejlesztése aerob módszerekkel történjen, ekkor nincs tejsav felhalmozódás. A szervezet képes néhány órára is folytatni a cselekvést. Káros a korai specializáció, a harmonikus fejlődés és az egészség megőrzése miatt. A mozgásapparátus és a központi idegrendszer nem képesek a magas terhelési szintekre. E korban a gyorsaság és az általános állóképesség fejlesztése fontos. A gyorsaság fejlesztése nagyon fontos a rádiós tájfutás során, mikor a sportolónak reagálnia kell a külső körülményekre és annak változásaira fizikailag és pszichikailag is.

10.1.2. A gyorsaságot befolyásoló tényezők:

· öröklött adottságok, az izomzat morfológiája

· az izomzat ereje

· az idegrendszer mozgékonysága, koordinációja

· az izom lazasága, izületek mozgékonysága

· biokémiai tényezők

10.1.3. A gyorsaság fejlesztésére használható ebben a korban

· kedvelt játékok: kiütők, futball, kosárlabda, kézilabda

· gyorsasági játékok rádióvevővel (a frekvencia keresés gyorsasága)

· rövidtávú futás

A mozgások gyakori ismétlése a mozgás automatizálódását eredményezi.

10.1.4. Felmérések, tesztek

Két év alatt 3-5 - ször mérjük fel és teszteljük a következő futótáv eredményeit:

· 60 m, 300 m, 600 m.

· 150 m-re lévő adóállomás keresése időre, sík területen

· 1 km távolságra lévő adó irányának mérése ⁺ 5%-os pontossággal a legrövidebb időn belül.

10.2. Speciális szakasz (13-15 évben)- fizikai képzés

Ekkor még nem a kimagasló eredmények elérése a cél.

10.2.1. Feladatai

· a futás technikájának tökéletesítése,

· az általános- és az állóképesség fejlesztése,

· az adóállomás keresésének technikái ismerete

10.2.2. Gimnasztikai gyakorlatok

· A törzs tartását, mozgását végző izomcsoportok főbb fejlesztő gyakorlatai

· Az alsóvégtag izomcsoportjait fejlesztő gyakorlatok

· Járás: lábujjakon, sarkon, a láb külső és belső szélén.

· Páros, vagy egy lábon végrehajtott szökdelések helyben és haladással

· Váltott lábon szökdelés, váltott karlendítéssel

· Futás a társ tolásával, hordásával vagy a társ ugró- ill. gumikötéllel végzett vontatásával

· Izületi mozgékonyság fejlesztő gyakorlatok:

· Állásban ill. tarkóállásban, láblendítések előre hátra oldalt. Tarkóállásban biciklizés.

· Guggolótámaszban egyik láb hátra nyújtva vagy oldalra, rugózással lábtartáscserék.

· Hason fekvés magastartás, fogás a bordásfalon, lábemelés hátra.

· Gátülésben törzshajlítások és döntések előre a lendítő ill. oldalt kiemelt lábhoz.

· Bokaizület mozgékonyságát fejlesztő gyakorlatok

· Sarkon állásban lábháti, majd lábujjra emelkedéssel talpi hajlítás, folyamatos ismétlésekkel.

10.2.3. Felmérések, tesztek

Három év alatt 5 - ször mérjük fel és teszteljük a következő futótáv eredményeit:

· 60 m, 300 m, 600 m, Cooper-teszt

· 150 m-re lévő adóállomás keresése időre, sík területen

· 1 km távolságra lévő adó irányának mérése ⁺ 5%-os pontossággal a legrövidebb időn belül.

11. Hogyan tegyük a foglalkozásokat érdekessé?

Ez a probléma nagyon fontos az iskoláskorú gyerekek képzésénél. A stabil sporteredmények elérése sok munkát és folyamatos gyakorlást igényel. Ha unalmasak a foglalkozások, még a legszorgalmasabb és legkitartóbb sportolók is gyorsan elfáradnak, eltűnik a sportág iránti érdeklődés. Ezért az edzések folyamán fontos az újdonság váratlanság és változatosság beiktatása. Gyakrabban kell felhasználni a kombinált gyakorlatokat, változtatni a terepet, a körülményeket időnként átváltani más sportágakra. Az edzések intellektuális hatása nagymértékben emelkedik, ha játékosan vezetjük le a versenyeket, stafétákat különböző látványos irányba, ahol a sportolók megmutathatják sokoldalú tehetségüket, rátermettségüket és fantáziájukat. Tudjuk, hogy a sikerélmény elősegítheti az érdeklődést. Az embernek az a dolog érdekes, amit jól meg tud csinálni, jobban végzi el mint más. A kezdőknek korai még nagy sikerekre számítani igazi versenyeken, de a kisebb győzelmek ízét, az elért eredményeket meg kell éreznie. Az érdeklődést az ifjú sportolóknál folyamatosan fejlesszük: például folyamatos információkkal nagy sporteseményekről, a hazai sportolók sikereiről itthon és külföldön, nemzetközi találkozókon, új technikai fejleményekről, érdekes taktikai megoldásokról. Az oktatás folyamán minden a sportágról megjelent friss információ felhasználáséval. Videó kazetták, albumok, újságok és hetilapok, áttekintésével. Kirándulások szervezésével nagyobb versenyekre, ahol a kezdők találkozhatnak élsportolókkal. Ez mind erősíti a sportág iránti motivációt.

11.1. Hogyan emeljük az oktatás hatékonyságát?

Fontos, de nem elegendő az edzések érdekessé tétele, a magas hatékonyság elérése nélkül. A minőségi felkészítés érdekében, optimálisan kell felépíteni az oktatási folyamatot. Az oktatás megkezdése előtt, pontosan ki kell alakítani, és a kezdőkkel tudatni az oktatás célját. Gondoskodni kell a pozitív motivációról. Ha nem akar tanulni, akkor lehetetlen megtanítani. Előzetesen fel kell mérni, ki milyen elképzelésekkel érkezett, miért akar az adott sportággal foglalkozni? Ez az oktatás optimális szervezésének fontos szakasza. Kiindulva az oktatás céljából és a tanulók elképzeléseiből összeállítjuk, vagy változtatjuk a programot. A hatékonyság elérése érdekében fontos megállapítani, hogy mit és hogyan tanítsunk. Az oktatás sikere függ attól is, hogy milyen gyorsan ismerjük meg a tanulók képességeit. Különböző a gyorsaságuk az információ feldolgozásában, az emlékezetük (vizuális, hallás), gondolkodásuk (absztrakt-logikus vagy vizuális-képi). Minél korábban fedezzük fel a tanulók egyéni képességeit, annál korábban tudjuk személyre szabottá tenni az elsajátítandó információkat, tehát magát az edzést. Például valakinek elég megmutatni egyszer egy műveletet, a másiknak már többször ugyanazt, a harmadiknak még részletes szóbeli magyarázatot is fűzni kell hozzá minden alkalommal. Az oktatás teóriájának egyik legfontosabb tétele: minden tanulás—tevékenység. Csak aktív átgondolt, célszerűen irányított tevékenységgel tud az ember új ismeretet elsajátítani és megtanulni, majd felidézni és végrehajtani változó körülmények között is. Ezért fontos a speciális gyakorlatok megfelelő időben történő oktatása. A feladat teljesítése közben a tanuló elsajátítja a művelet tartalmát, az edző pedig folyamatosan ellenőrzi a teljesítményt, javítja a hibákat. A művelet elsajátítása után rögzítésként, a tanulók önállóan szóban mondják el a tanultak rendeltetését helyét szerepét jelentőségét. (pl: a keresés) Az oktatás technikai feltételei: rádióvevő készülék, a hozzátartozó antennával és fülhallgatóval tesztelési és ellenőrzési műszerek. Sikeres felhasználásuktól függ az oktatás hatékonysága.

11.2. Mire készüljön fel a versenyző a startnál?

Mindenek előtt a megfeszített, pszichikai, és fizikai munkára. Rögtön az indulás után az a feladat, hogy kiválassza az útirányt és az első három-öt percben a keresés variánsait. (melyik adó a kezdő) Ezektől a műveletektől függ a siker. Továbbá készen kell lenni a gyors döntésekre a sokféle variáns kiválasztásánál, a legkisebb rizikó mellett a legnagyobb siker elérésére. Az út folyamán különféle váratlan dolgok adódhatnak:

· nem hallható az adó

· a bemérés nem esik egybe az elképzelttel

· a szabályok nem teljes betartása

· nagyon nagy, vagy nagyon gyenge az adó adás jele

· megváltozott polarizáció

· zavarások az éterben

· váratlan maszkírozása a adónak

· elvesztegetett idő, ami ronthatja a közérzetet

· váratlan siker ami elvakíthat

· találkozás az ellenféllel, pláne ha ő később startolt

· nem hallható a céladó jele

· a cél nem található meg térkép után

Készen kell lenni a gyors változásokra, ha új információ birtokába jutott a sportoló. Fel kell készülni mindenféle kellemetlenségre: a vevőkészülék elromlására, időjárási viszontagságokra, a térkép elvesztésére… Az erdőben lehetnek láthatatlan gödrök, kóbor kutyák…

11.2.1. A verseny eredményének elemzése értékelése

· az útirány helyességének kiválasztása

· a legoptimálisabb keresési sorrend kitalálása, eredményes elvégzése

· a kiválasztott taktika eredményessége az első öt percben

· a start előttiállapot optimális vagy nem

· a helyességi fok megállapítása és mindennemű operatív döntés helyessége a távon

· a mérés pontossága, az eltérések okai

· durva hibák

· kitérés az adó pontosság megállapítása

· fizikai felkészültség

· az intellektuális munkabírás felértékelése

· általános önértékelés

Felértékeljük a pontszámokat a táv minőségét, összegezzük a stílust.

11.3. Gyakorlatgyűjtemény a foglalkozások érdekessé és hatékonnyá tételéhez

11.3.1. Alaprajzkészítés

· Az adott helységről (tornateremről, tanteremről) készítsünk alaprajzot, ahol egyszerű tájékozódási gyakorlatot lehet végrehajtani. Rövid "tájfutó pályát" lehet kirakni, teljesíteni.

· Az elõző gyakorlat az edzés helyszínének közvetlen környékén is könnyen megoldható, levezethető (iskolaudvar, sportpálya)

· Alaprajzkészítés emlékezetből az otthoni környezetről-lakásról, udvarról – saját térképjelek felhasználásával. (Emlékezet és fantázia)

11.3.2. Térképjel és szimbólum felismerése

A feladat egyszerű – a versenypálya pontjait és a szimbólumok jelentését kell lejegyezni.

11.3.3Pontberajzolás időre

A tanuló mintatérképről versenypályát rajzol át.

A berajzolás időre történik, az értékelésnél figyelembe kell venni a helyes sorrendet, számozást, pontosságot.

Plusz feladatként a szimbólumot is meg lehet rajzoltatni.

11.3.4. Háromdimenziós domborzat

Gyurmából vagy homokasztalon elkészíthetõ a térkép háromdimenziós mása. Ezen a "terepen" pályatervezési, útvonal-követési gyakorlatokat lehet végezni.

11.3.5. Szöveggel megadott útvonal

A testnevelő tanár vagy egy tanuló által elõre elkészített, megtervezett versenypályát használunk fel. A pályát készítő, a saját maga által választott útvonalat hangosan mondja, a többiek próbálják követni és berajzolni azt a képzeletbeli pályát a saját térképükön. A feladat lényege a térkép és a térképjelek komplett megfigyelése, megismerése, használata.

11.3.6. Iránylevétel

Irányszög-levétel gyakorlása versenytérképen. A versenypálya összes átmenetét lemérjük, és a szögértéket felírjuk. Fejleszti a térkép és a tájoló használatát.

11.3.7. Iránymenet-gyakorlat

Az előző gyakorlat fordított mása. Elõre megadott rajtból, több meghatározott irányszöget (egyéb átmenetek irányszögei) adunk meg, és ezek alapján kell a versenypályát megrajzolni a térképen. Az átmenetek hosszát is meg kell adni. A szimbólumokat egyénileg lehet megrajzolni.

11.3.8. Távolságbecslés

Közös, csoportos gyakorlat. A tanár elõre megrajzolt vezértérképet oszt ki, és a kódok alapján megadott pontpárok között ránézésre kell a távolságot megbecsülni. A gyakorlat nehezíthetõ, ha gyorsabban végezzük.

11.3.9. Szintkülönbségbecslés

Az elõző gyakorlathoz hasonlóan – a pontpárok között ezúttal a szintkülönbséget kell megbecsülni.

11.3.10. Útvonalválasztás

Elsősorban olyan pontok közötti átmeneteket alkalmazzunk, ahol több, esetleg 4-5 útvonal közül lehet választani.

A tanár egyénileg értékeli a választott útvonalat.

A feladat két részre bontható:

– előre berajzolt útvonalak közti választás,

– a tanuló maga rajzolja be a számára legmegfelelõbb útvonalat.

11.3.11. Emelkedõ vagy lejtõ

Domborzatilag szabdalt területrõl készült térképen rövid, 8-10 pontos pályát jelölünk be, majd a logikus útvonalat is berajzoljuk. Feladat: eldönteni, hogy a pontok közötti útvonalon felfelé vagy lefelé kell haladni.

11.3.12. Völgy vagy gerinc

A fenti feladathoz hasonlóan pályát készítünk, ahol az ellenőrző pontokat völgybe vagy gerincre rajzoljuk. Feladat: eldönteni, hogy melyik pont van völgyben, melyik gerincen.

11.3.13. Keresztmetszet

Versenypályán megrajzolt útvonalnak szerkesszük meg a keresztmetszetét. Jelöljük be az ellenőrző pontokat is. Határozzuk meg a pálya szintkülönbségét is.

11.3.14. Térképdominó – játék a térképpel

Egy térképet szétvágunk szabályos alakúra, 20-40 darabra. Ezeket a lapokat lefordítjuk, és mindenki húz egyet. A tanár egy részletet tesz az asztalra. A játékosok egymás után próbálják lerakni a kártyát, ha nem jót próbál, akkor húz még egyet, és a következő játékos próbálkozhat. Az a győztes, akinek először elfogy a kártyája. A játék vége: a térképet kirakták a játékosok.

A továbbiakban a sportág számára rendkívül fontos szellemi képességekkel és a pszichikai tényezőkkel foglalkozunk. A rádiós tájfutás sajátossága az intenzív szellemi, érzelmi, akarati terhelés, amely együttesen jelentkezik, és kölcsönösen hat egymásra.

A szellemi képességek közül megfelelõ gyakorlatokkal tovább fejleszthetõk: a megfigyelőképesség, a figyelem-összpontosítás, a figyelemmegosztás, az áttekintőképesség, a memória, a képzeleterõ, a logikus gondolkodás és a kombinációkészség.

11.4. Szellemi képességet fejlesztõ gyakorlatok

11.4.1. Memóriagyakorlatok

A verseny folyamán a rajttól a célig rengeteg információ segítségével kell végighaladni a versenypályán. Információk megfigyelése, felvétele, raktározása.

11.4.2. Egész térkép memorizálása

Mindenki egyforma térképrészletet kap – kb. 1-2 négyzetkilométer –, 30 másodperc tanulmányozás után egy-egy tanuló szóban beszámol arról – égtájak és helymeghatározás szerint –, mit jegyzett meg. A többiek figyelnek, és a kihagyott részleteket kiegészítésként elmondják.

11.4.3. A térkép rajzolása

Egy bizonyos térképrészletet 2 percig lehet tanulmányozni, majd emlékezetbõl lerajzolni.

11.4.4. Szómemorizálás

40 szót 2 percig lehet olvasni, majd emlékezetből leírni 2 perc alatt.

11.4.5. Térképjel-memorizálás

20-40 térképjelet lehet figyelni 2 percig, majd emlékezetből lerajzolni 2 perc alatt.

11.4.6. Memóriajáték

Bizonyos mennyiségű térképrészlet-párokat tartalmazó kártyalapokat készítünk. Ezeket összekeverjük, és lefelé fordítva, szabályosan sorba elrendezzük. Egy játékos egyszerre két lapot vesz fel úgy, hogy azokat mindenki lássa. Ha a lapok megegyeznek, akkor elteszi, ha nem, visszarakja lefordítva, és a következő játékos húz lapokat. A győztes, aki a legtöbb párt összegyűjti.

Az előző játékot úgy nehezíthetjük, hogy a térképrészletet párosíthatjuk a szimbólumaival, ugyanazon térképrészlet más méretarányú párjával, domborzati fázisnyomatával.

11.5. Figyelem és koncentráció képesség fejlesztõ gyakorlatok

11.5.1. Térképösszerakó (puzzle)

Az testnevelő tanár által elkészített, kivágott térképrészletek összerakása – időre.

A feladat nehezítése:

– két különböző térkép darabjait keverjük össze;

– szabálytalan alakúra vágjuk szét a térképet.

A játék nehezítése – csak szemmel követhetjük az útvonalat.